22.rész

Sikerült! Túléltem!
kb ezek a szavak jártak a fejemben, miután elment Jake, Clare és Zayn, a 'nagy családi szülinapozás' után.
Borzasztó érzés volt hagyni, hogy Jake csókolgasson, de annál már csak Zayn arcát volt rosszabb nézi, ahogy végignézi ezt.
Clare pedig küldött egy sms-t, hogy este bulizni megyünk...4esbe, azaz Zayn, Jake, Clare és Én...Semmi kedvem Jake-el menni...szeretem őt, de a jelenlétében Zayn-t levegőnek kell néznem.
Így hát bejelentettem, hogy nekem fáj a fejem, és nem megyek sehova.
Jake át akart jönni, hogy velem legyen..Szegényt alig lehetett lekoptatni, de megnyugtattam hogy jól vagyok, és csak ki kell aludnom magam...
-Cher! Vendéged van!- hallatszott anya hangja a földszintről
-Alszom!-üvöltöttem le válaszul
-Khm..én vagyok...-köszörülte meg torkát Zayn
Azonnal lerohantam a lépcsőn, egyenesen Zayn nyakába.
-Szeretlek.-suttogtam fülébe
-Én is. De..most van egy meglepim.
-Mi az?-néztem rá kíváncsian
-Öltözz fel, mert így megfázol.De nem csípd ki magad.
-Rendben...-mondtam és felsiettem a szobámba átöltözni

-Naaa...Zayn..Megöl a kíváncsiság. Hova viszel?-kérdeztem a kocsiban
-Ne legyél ennyire türelmetlen. Majd megtudod. De...ne számíts nagy dologra...
Beletörődtem, hogy Zayn nem hajlandó elmondani, hogy hova megyünk, és csak bámultam ki az ablakon.
-Megérkeztünk.-parkolt le Zayn, egy régi raktárépületnek kinéző ház előtt
-Hát, nem számítottam arra hogy ide hozol...
-Nyugi, tetszeni fog.
Nyomott egy puszit az arcomra, majd elindultunk felfelé a tűzlépcsőn.
A tetőre érve elsírtam magam: Egy pokróc volt leterítve, körülötte gyertyákkal, piknikkosárral.
-Zayn..Köszönöm. Életemben nem csinált nekem senki ilyen szép dolgot.-öleltem szorosan magamhoz
-Várj, még nem is láttad az ajándékod!-mondta izgatottan.
-Ajándék?! Bőven elég ez a piknik.
-Psszt. Inkább gyere és ülj le. Elmesélem ennek az egésznek a történetét...-kezdett bele Zayn, s leültünk a pokrócra.- Szóval, eleinte úgy volt megbeszélve, hogy bulizni megyünk és Jake is jön. Őt majd később 'kiiktattuk' volna. Na igen, ezt mind Clare találta ki. Csak hogy én fel voltam arra készülve, hogy te beteget fogsz játszani, mert azt hiszed hogy Jake-el terveztünk valamit. Így hát kijöttem ide, és összedobtam valamit.
-De édes vagy.-hatódtam meg.
-És...az ajándékod...nagyon remélem hogy tetszeni fog..
-Bármit is adsz, imádni fogom.
Zayn felállt mellőlem, a hátam mögé lépett, és a másik pillanatban egy nyakláncot találtam a nyakamban, amin egy "forever' /örökké/ medál díszelgett.

-Zayn...köszönöm.
Ez a két szó volt, amit ki tudtam nyögni, mert előtört belőle a sírás, annyira meghatódtam. Zayn magához húzott.
-Nézd, milyen szép a naplemente!-mutatott a nap felé, majd elengedett és az épület pereméhez lépett.
-Zayn, vigyázz! Nehogy le ess nekem.-ijedtem meg
-Én? Hisz Én vagyok a Bradfordi Rosszfiú!-vigyorodott el, majd a következő pillanatban már nem volt előttem.
A következő emlékem az, hogy a 911-et tárcsázom....